|
Ki vagy te, György Attila?
...Magyar író valahonnan a középpályáról, jóderékszékely, gyimesi csángó, macsó állat, érzékeny lélek, megszállott
lovasember, elôítéletekkel teljes publicista, Vazul macskám kedvenc gazdája, elvetemült nôimádó, ókonzervatív jellem, barátaim
barátja. Ilyenekkel szeretek magamnak bókolni....
(tovább: Erdélyi Terasz)
"...a napokban megjelent írásod máris erôteljes polémiát váltott ki. Azt
írod ugyanis, hogy untat ez az ország. És az ôsi román bölcsesség szerint a szomszéd kecskéje, akkor jó, ha döglött, a fej
akkor, ha lehajtott. Mi volt román barátaid, ismerôseid reakciója?"
"Eddigi köteteiben is elôszeretettel nyúlt a régmúlt témáihoz:
A boszorkányok feltámadásában például a középkor boszorkánypereinek történetébôl bontja ki a nôkben
lakozó ôserô szimbólumát. Ön szerint véletlen a múlt iránti érdeklôdése, vagy ezt inkább értékeljük amolyan, a kisebbségi
létbôl fakadó védekezési formaként? "
„Ez az én egyszemélyes és belső revízióm”
NapSziget-interjú
"Esztergom? Az oroszlánok. A bazilika. Ister-gám, és az egész tündökletes, virtuális őstörténet. A királyok
sírjai, és a mítoszok. A hajdani, Kaukázusból és Belső-Ázsiából átmentett dicsőség emléke, az árpádsávok a címerben.
Sokkal inkább történelem és jelkép, mintsem valóságos város. Kicsit amolyan Középfölde, - innen, a Hargita lábától lovagok,
tornyok és lobogók képzete társul a belső Esztergom-képhez."
Onagy Zoltán - Esztergom
|
