Gyorsan megy a romlás, biztatás nélkül is.

Nemigen volt érdemes nagyapámnak, az öreg Gáspárnak hazatérni Itáliából; jobban tette volna, ha ottmarad, s megszegi ezt a keserves székely sorsot. S ha már hazajött, hát jobban teszi, ha megmarad a király hüségén s kenyerén, s nem keveredik a váradi püspök pártütésébe.

Így aztán mind tanulhatott külországba, s gyüjthette a vagyont. Semmit nem hagyott maga után, csak amit magtalan testvérbátyja gyüjtött, s ami az ôsöktôl maradt.

Apám is többre tartotta a rangot s a virtust, mint a megélhetést: három lóval, s három emberrel állott ki a török ellen, hogy Ulászló összeírása fôembernek találhassa: noha saját marhái, s a család jussa bánta a hadi felszerelést.

Énnekem már csak egy lovam van, s magam hadiszerelése. Lófô is alig vagyok, s fiam se jut többre ennél.

De legalább nem vagyok egyedül, mert így fogyogat maga a székely szabadság is. Ilyen még nem volt, hogy senkinek ne legyen jó: mert rendszerint amit egyiktôl elvesznek, a másik jár jól vele de most senki nincs, aki hasznot húzna. Rossz idô jár a primorokra, rossz a lófôkre, s legrosszabb magukra a gyalogos köznépekre.

Csontig belénk mart a Báthoriak sárkányfoga is: oltalmunk helyett vesztünkre van a székely ispán, s dacos gôggel tiporja meg a székely szabadságot. Pedig nélkülünk alig lenne ország, s magyar király, s erôs bástya helyett hitvány palánk lenne a kereszténységnek védôbástyája. Mert Moldvában, Havaselvén, Rác- Török- és Horvátországban, s Bulgáriában a patakokat a mi vérünk festette pirosra, s csontjainkból halmok emelkedtek.

A megmaradottaknak oltalma helyett pedig ím, bôrét nyúzzák a szegény népnek, s egymás ellen úszul minden kettô.

Mióta a világ világ: a székely nem adózott, mert szabad ember, s maga ura, ki ôsi jogon örökli nemességét. Ki katonának született, nem túr földet, s nem kalmárkodik ha szegény, ha gazdag, vitéz emberek törvényét tartja.

S lám, a sárkanyfattyak immáron erôszakra vetemedtek: Báthori, Szapolyai, s maga a király is törvényt szegett.

Báthori fegyveresekkel hajtja s kényszeríti Udvarhelyszéken munkára, s várat építeni a székely köznépet. Várral dacol velünk ott, hol valamikor hun ôseinknek, Attilának s Budának volt szállása, s honnan világot rengetô hatalommal uraltuk e földet, mikor a magyar urak ôsi még kecskét ôriztek valahol messze Etelközben.

Maga Ulászló, ez a koldus király sem szégyelli marhatolvaj módjára ökreinket megrabolni, s nagy hangon küldte ide Tomori Pál budai várnagyot marhapásztornak. Házanként egy ökröt követelt fiának születésére, mint hajdan Mátyás, s az Árpád-házból származók. Azoknak megfizettük szívesenaz ökörsütést: mert ajándék volt, s úri kegy, melyet némely fôrend maga állott a köz helyett de manapság, ökröt is, vért is, pénzt is nem adózunk. A székelyek megvetették lábukat, s Tomori uram tíz sebbôl vérezve futott vissza Buda várába. Rácokkal, oláh rablókkal, s magyar hajdúkkal jöttek vissza, s dúlatták meg a székelyek földjét, akárha ellenség földje lett volna: marhákért, ökrökért.

Nemhiába sárkányfog a Báthoriak címere: nekük kedvez az idôk járása, mert földbe hullott a viszály magva. A fôrendiek a közemberek ellen fordultak, s meghasonlott egymással a három erdélyi nemzet, pedig most kéne az egyetértés, mert itt liheg nyakunkon a török, s ha egyetértés nem születik, nagy romlás van készülôben.

Üres gyomorral nem lehet országot védeni, s muszájból gyengén fogja a kéz a kardot. Hol a szolgálatot megfizetni nem lehet, ott jó szívvel, s kegyes cselekedettel kellene megnyerni a népet nem pedig várépítéssel, s ökröknek rablásával. Agyagfalván kimondatott, s megerôsíttetett a régi törvény: székely ember nem adóz és nem szolgál, s az Árpád apánkkal kötött régi szerzôdésnek betüje szerint társa vagyunk, s nem szolgája a magyar nemzetnek.

Régi mondás, és helyénvaló azonban, hogy ahol egység nincsen, ott szabadság sincs. Megbomlott a székelyek egysége is, s görbe szemmel nézi egymást a három rend. Keserü nyomorúságában fôemberét gyalázza a gyalog székely, mert többre nem tellik eszétôl, s nem lát meszébb az orránál; s akad fôember melyik maga is lepaktál vajdával, ispánnal, királlyal, s címért, vagyonért elkótyavetyéli az ôsi szabadságot.

Isten irgalmazzon attól, hogy ránk jöjjön a török: mert ha most kellene fegyvert fogni, s körbehordanák a véres kardot, bizony nem ugranának egy helyett kettôt a székelyek, s mehetne Báthori uram egyedül hadakozni, avagy Szapolyai hetven várának jobbágy házanépével, s a király se járna jobban Tomori várkapitánynak ökörhajtó vezérletével.

Megromlott ez az ország, s elindult a lejtôn.